A Magyar Kultúra Napja Kovásznán (Zivataros század)

Szeretettel várunk minden érdeklődőt 2024 január 22-én, délután 5 órai kezdettel a Kovásznai Városi Művelődési Ház Ignácz Rózsa termébe, rendhagyó irodalmi rendezvényünkre.

Meghívottunk Lőrincz P. Gabriella József Attila-díjas költő, aki a 200 éves himnuszunk születéséről, szellemiségéről fog előadást tartani, valamint egyúttal sor kerül a szerző Reflexiók és Átszállás előtt című köteteinek bemutatója

Házigazda: Czilli Aranka író, költő, magyartanár

——

“Kevésbé versként, sokkal inkább imaként és fohászként tekint rá, és emberemlékezet óta, szentségként él benne. Az iskolában tanulta meg, de nem azért, mert kötelező volt, hanem mert így akarta. Az akkor rögzített versszakok azóta is kopás nélkül kísérik az élete során, s ma is ugyanazzal a gyermeki meghatódottsággal mondja vagy énekli a sorokat. Lőrincz P. Gabriella, a Bella István- és József Attila-díjas költő rendhagyó irodalomórákon azon fáradozik, hogy minél több gyermek gondolkozzon az idén 200. évfordulóját ünneplő nemzeti himnuszunkról hasonlóképpen.

Lőrincz P. Gabriella beregszászi születésű írónő 2008 óta publikál és van jelen a Kárpát-medencei irodalmi életben. Írói tevékenysége mellett komoly tapasztalatot szerzett már a rendhagyó irodalomórák tartása terén is. Tavaly bejárta a Kárpát-medencét, több mint hatszáz településen tartott előadást, könyvbemutatót és rendhagyó irodalomórát különféle témákban. Az, hogy ezek egyikét a Himnusznak fogja szentelni, hamar kétségtelenné vált számára, hiszen több szálon és mélyen kötődik Kölcsey legnagyobb hatású, monumentális verséhez: – Nekem határon túli magyarként egészen eltérő jelentésű a Himnusz, és másképp csapódik le az életemben, mint egy anyaországban születettnek. Mi abban a légkörben nevelkedtünk és éltünk, melyben a Himnuszt olykor tilos volt énekelnünk, minden formában megpróbálták kiirtani belőlünk. Amikor átköltöztünk Magyarországra, nagyon furcsa volt azt tapasztalnom, hogy nagyrendezvényeken az emberek csak hallgatják, s nem éneklik nemzeti imánkat. Nem induló, nem csatára hívó himnusz a miénk, mint más nemzeteké, inkább történelmi áttekintés, kérés, valódi fohász. Nekem szentség az életemben, nemcsak himnuszként, imaként és zsoltárként látom, hanem versként is, nagyon összetetten létezik a fejemben, a lelkemben. Amikor felcsendül, egyszerre vagyok szomorú és hálás, áldott és reményteli. Kölcsey talán maga sem gondolta, hogy egy olyan magyar verset alkot, amely még a XXI. században is a legismertebbek közé fog tartozni. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy többen ismerik a Kárpát-medencében a vers első szakaszát, mint a Miatyánkot.“(Várkonyi Éva ajánlója)

További részletek: https://www.facebook.com/events/879393437313207